Az egész életem mindössze tizenöt évesen indult be igazán. Az volt az az életévem, amikor kitettem azt a bizonyos videót, amin egyszerűen csak egy covert énekelek. Semmi érdekes nem volt benne. A videó elején bénán beállítom a kamerát, énekelek egyet, aztán ugyanolyan amatőren kikapcsolom a felvételt. Végül YouTubeon végezte, és csodáltam, hogy pár hónap alatt több, mint húszezer megtekintés gyűlt össze rajta. Az emberek szerették, amit csinálok. Szívesen lájkolgatták és osztották meg a feldolgozásaimat, egyre többen figyeltek fel rám. A végére egy egész kis rajongótáborom lett, csináltam Facebook, Twitter és Instagram fiókot, ahol többezer aktív követőt szereztem. De a sok új ember egyenlő új utálkozókkal is. Az elején a negatív kommentek olyan hatást keltettek bennem, hogy napokig szar kedvem volt. Mostmár ezek felett elhaladok, sőt, észre se veszem őket.
Tizenöt évesen kezdtem el érdekelni a lemezkiadókat és egyre több szerződést nyomtak az orrom alá, hogy tessék, írjam csak alá. Fiatal voltam, nem tudtam, mibe egyezzek bele, és mibe nem, ezért is volt nekem mindig ott anya. Igen, a saját anyám egyengette a zenei karrieremet is. Lényeg a lényeg, amire ő is bólintott, azt aláírtam, amit nem, azt elküldtem melegebb éghajlatra. Így kezdtem neki ennek a teljesen új életnek, sok nyomtatvánnyal és segítséggel anyutól.
Megjelent első stúdióban felvett dalom, azt követte még pár, összerakták egy lemezre, és egy cuki kis borító után kiadták. Mivel akkor már tizenhat voltam, azt mondták, egy év alatt befutott internetes sztároknak még nem kapkodták el így a lemezét. Persze, nem fogyott el az összes, kevés idő alatt, mert nem voltam olyan híres, mint például a One Direction, akiknek percek alatt fogynak el a jegyeik a koncertekre. De ahhoz képest, hogy a YouTubeon találtak, jól teljesítettem, csupán egy év alatt.
Ezt követték a klippek, a fellépések, és az egyre növekedő hírnév. Nehéz volt, de jól éreztem magam közben. Dalokat írtam, felénekeltem őket stúdiókban, kisfilmeket forgattunk, és néhányan már az utcán is letámadtak, ha felismertek. Jó érzés volt tudni, hogy ennyien szeretnek. Egyre jobban elterítettek a fanok. Kimentem egy épületből, azok meg sikoltozva, a telefonjaijat lóbálva rohantak elém. Tizennyolc éves voltam, amikor már elég népszerűvé nőttem ki magam. Testőrök, millió lájk az oldalaimon, értitek. Amikor már igazán sztárnak mondhattam magam. És sokkal nehezebb volt ez az időszak, mint például az, amikor egy-két ember örült meg nekem, ha összefutottunk.
Ha erre az évre kulcsszavakat kéne mondanom, nagy valószínűséggel ezek lennének azok: klippek, rajongók, dalok, fotózások, interjúk, albumok, meet&greetek, sajtótájékoztatók, átaludt nappalok és alvás nélküli esték, na meg órákon át tartó repülőutak. És ez még szerintem nem is az összes.
Ahhoz képest, hogy még csak tizenkilenc vagyok, egy elég mozgalmas és nehéz életet élek. Egyik nap még Londonban énekelek, a másikban pedig egy teljesen más országban kell rohannom a rajongóim elől. Néha még azt se tudom, milyen nap van, csak csinálom, amit a menedzser utasít.
Ez lenne összefoglalva amit egy embernek tudnia kell rólam, szakmailag. Na meg annyi, hogy Bethan Wright vagyok, tizenkilenc éves interneten feldezett énekesnő.
Tizenöt évesen kezdtem el érdekelni a lemezkiadókat és egyre több szerződést nyomtak az orrom alá, hogy tessék, írjam csak alá. Fiatal voltam, nem tudtam, mibe egyezzek bele, és mibe nem, ezért is volt nekem mindig ott anya. Igen, a saját anyám egyengette a zenei karrieremet is. Lényeg a lényeg, amire ő is bólintott, azt aláírtam, amit nem, azt elküldtem melegebb éghajlatra. Így kezdtem neki ennek a teljesen új életnek, sok nyomtatvánnyal és segítséggel anyutól.
Megjelent első stúdióban felvett dalom, azt követte még pár, összerakták egy lemezre, és egy cuki kis borító után kiadták. Mivel akkor már tizenhat voltam, azt mondták, egy év alatt befutott internetes sztároknak még nem kapkodták el így a lemezét. Persze, nem fogyott el az összes, kevés idő alatt, mert nem voltam olyan híres, mint például a One Direction, akiknek percek alatt fogynak el a jegyeik a koncertekre. De ahhoz képest, hogy a YouTubeon találtak, jól teljesítettem, csupán egy év alatt.
Ezt követték a klippek, a fellépések, és az egyre növekedő hírnév. Nehéz volt, de jól éreztem magam közben. Dalokat írtam, felénekeltem őket stúdiókban, kisfilmeket forgattunk, és néhányan már az utcán is letámadtak, ha felismertek. Jó érzés volt tudni, hogy ennyien szeretnek. Egyre jobban elterítettek a fanok. Kimentem egy épületből, azok meg sikoltozva, a telefonjaijat lóbálva rohantak elém. Tizennyolc éves voltam, amikor már elég népszerűvé nőttem ki magam. Testőrök, millió lájk az oldalaimon, értitek. Amikor már igazán sztárnak mondhattam magam. És sokkal nehezebb volt ez az időszak, mint például az, amikor egy-két ember örült meg nekem, ha összefutottunk.
Ha erre az évre kulcsszavakat kéne mondanom, nagy valószínűséggel ezek lennének azok: klippek, rajongók, dalok, fotózások, interjúk, albumok, meet&greetek, sajtótájékoztatók, átaludt nappalok és alvás nélküli esték, na meg órákon át tartó repülőutak. És ez még szerintem nem is az összes.
Ahhoz képest, hogy még csak tizenkilenc vagyok, egy elég mozgalmas és nehéz életet élek. Egyik nap még Londonban énekelek, a másikban pedig egy teljesen más országban kell rohannom a rajongóim elől. Néha még azt se tudom, milyen nap van, csak csinálom, amit a menedzser utasít.
Ez lenne összefoglalva amit egy embernek tudnia kell rólam, szakmailag. Na meg annyi, hogy Bethan Wright vagyok, tizenkilenc éves interneten feldezett énekesnő.
